Elkészítettem a második gitár-citera öszvért is, és mivel a második változat elég jól sikerült, elérkezettnek láttam az időt az elektromos változat megépítésére. Sokáig terveztem fejben, mire lerajzoltam a majdani külső és belső terveit. Mivel csodálója vagyok a PRS gitároknak, ezért ezt a formát választottam. Sokat agyaltam a faanyagokon is, főleg a lehetőségek szűkössége miatt, hiszen ez a project is a megtakarításokról szól.
Erre a hangszerre 8 húrt terveztem, két basszus és 6 (2x3) magas húr fog cincogni rajta.
Végül a 3. változat nyert, mert kaptam a szomszéd asztalostól egy jókora darab jávort. A tölgyet, ami ugyebár nem a legfinomabb hangszerfa, még évekkel ezelőtt készíttettem elő, gondoltam, egyszer még nekiállok ilyesmit faragni belőle.
Mivel nem vagyok az a nagyon precízkezű ezermester, először a kényesebb alkatrészeket terveztem meg úgy kb-ra, hogy aztán köréjük építsem a hangszert. Először a hangszedőt készítettem el. Vas, jégkrémes pálcika, némi papír, ragasztó és kész a csévetest.
A korábban készült tekercselőmet használtam, szakadásmentesen, a rétegek közé ragasztót nyomva tekertem föl a drótot.
Ezután következett a húrláb. Összetett mutatvány.
A hajlított lemez nem más, mint a régi műhelyablak keretéből levágott sarokvas darabja. Ezt flexszel és csiszolókoronggal alakítottam olyanra, amilyenre kellett, a lyukakat még előtte befúrtam. A csavarokat boltban vettem, a rugók viszont régi golyóstollakból származnak, éveken át gyűjtögettem őket.
Bükk fakockákon fúrtam akkora jukat, hogy a csavarok az első behajtásnál menetet tudjanak vágni bele. Ezeknek a tetejére vékony lyukat fűrészeltem, és régi gitárbundokat vágtam beléjük, ezek tartják majd a húrokat.
A testet kis ráhagyással martam ki, majd 90°-ban döntött szalagcsiszolóval finomítottam.
És most mindenki kapaszkodjon. A fedlapnak való fát "bookmatched" technológiával dolgoztam fel, azaz lapjával párhuzamosan kettévágtam, "szétnyitottam". Erre a legalkalmasabb szerszámom ez a képen is jól látható fűrész, ami már akkor is fűrész volt, mikor apám még a csattogós szárnyú falepkét tologatta az út szélé.
A kapott felületet jobb híján maróval egyengettem, majd csiszoltam. A por ellen ugyebár nem árt óvintézkedni.
Ezután tömbösítés, fűrész, és egyelőre ennyi. Majd akkor dolgozom készre, amikor rákerült a testre.
A nyakat és a fejet is igyekeztem PRS mintára szabni, ezért az egyenes lécet kb 13°-ban elvágtam, és megfordítva visszaragasztottam. Ez persze nem volt egyszerű, második ragasztásra lett annyira masszív, hogy így már merek vele tovább dolgozni. A fűrészelés után a ragasztandó felületeket még egyenesebbre csiszoltam, hogy jobban fedjék egymást. Ragasztás után a nyak fogólap alá eső részét hasonló célzattal a képen látható módon csiszoltam síkba. A fej rajza többszöri próbálkozásra felrajzolódott, majd maróval nagyoltam ki, aztán szalagcsiszolónak támasztva finomítottam. Aztán megfelelő rögzítés után a nyakmerevítő pálca helye is kimarásra került.
Fogólap: a bevett szisztéma, azaz maróval elvettem a vastagságából, majd ezután a megmaradt egyenetlenségek csiszolása.
A hangszedőt (csak a szépség kedvéért) fadobozba teszem, aminek anyaga egyezik a hangszer anyagaival: alul tölgy, a teteje jávor.
Amikor a dobozkát készítettem, sokszor belepróbáltam a tekercset, de minden óvatosságom ellenére megszakadt a drót. Elveszítettem a jelet, de egy mély lélegzetvétel és némi kutatómunka után meglett a szakadás, sikerült megforrasztanom. Ezután egyből becsöpögtettem viasszal, hogy ne mozogjon annyira. Amikor elkészült a doboz, azt is viasszal tömítettem. Persze nem úgy, hogy viaszban "rotyogtattam", hanem fogtam a gyertyaszálat és telecsöpögtettem, ügyelve arra, hogy lehetőleg mindenfele folyjon belül.
Mágnest próbáltam többet is, csappantyú mágneseket is, de nem szóltak akkorát, mint a végleges megoldás. Ezt a formás kis mágnest egy másik hangszedőből nyertem, amit akusztikus gitárba lehetett berakni, amolyan utólagos megoldásként a hangjukba erősítve. Amikor szétszedtem, röhögve dobtam el. Sokat kínlódunk ugye azzal, hogy a tekercsben a drót ne mozogjon használat közben, ezért viaszozunk, ragasztózunk, stb. Nos, ebben a kis dobozkában találtam egy dróttekervényt, még csak rögzítve sem volt, ide-oda csúszkált, és csak úgy tessék-lássék át volt kötve 3-4 helyen némi vékony ragasztószalaggal, hogy a szálak ne menjenek szanaszét.
Az elektronika próbája a korábban megismert gitár-citera segítségével történt. Erre főleg azért volt szükség, hogy megtaláljam a megfelelő kondenzátort a hangszínpotihoz. És meglett.
Kis szünet után, mivel javítottam a marógépet, most itt tartok. Kimartam a nyakzsebet.
Ma nyakon csíptem a hangszerkezdeményt. Először is kifúrtam a nyakcsavarokat, majd beszereltem a nyakba a körmös anyákat. Mivel a csavarokhoz mérten fúrtam a lyukakat, a körmös anyákhoz megfelelő mélységig szélesebbre kellett fúrni a lyukakat. E célra vettem korábban fúrószárra hernyócsavarral rögzíthető gyűrűt, mert elvesztettem a mélységállító pálcát. Majd valamelyik rendrakásnál előjön.
Eléggé sajátos merevítő megoldást találtam ki ehhez a hangszerhez, remélem nem lesz vele gond. Mivel nincs hegesztőm, két egymásnak fordított alátétes anya adja a fix menetet, amiben egy imbusz-csavar tol egy menetes szárból megfelelő méretre vágott pálcát. Nem nagyon van helyük elmozdulni, remélem egyhelyben maradnak.
A fogólapba mélyedéseket martam, hogy elférjen a két anya és a csavar. A ragasztó felhordása előtt papírral fedtem le a pálcát, ami alá középtájban kis fadarabkát fektettem, hogy eszébe ne jusson rossz irányba feszülni. A ragasztáshoz minden fellelhető szorítót felhasználtam, remélem elég a feladathoz.
A fogólap széleiről a fölösleget csapágyas marószerszámmal szedtem le. Ismét egy kis kaland: kb a meló felénél a csapágy megszorult, és barna mintát húzott a fára, ami végül is eltűnt, mikor szalagcsiszolóval egyneműre csiszoltam a fogólapot a nyakkal. A másik képen láthatók azok a szép bútorcsavarok, amiket méretre vágás után (sarokcsiszoló, ismertebb nevén: A Flex) csavartam próbaképpen majdani helyükre. A testben kicsit szélesebbre fúrtam a lyukakat, mert először menetet vágtak bele a csavarok. Ez gondot okozhatna, mikor a hangszert felhúrozom, beállítani próbálom, és kiderül, hogy a nyak nem fekszik a helyén rendesen.
A bundozás talán a legfontosabb feladat, hiszen ezen múlik a hangszer hangjainak pontossága. Rögzítettem a nyakat, majd megjelöltem egy tetszőleges pontot, ahová a nulladik bund kerül majd. Ehhez és a fogólap középvonalához viszonyítva ragasztottam a fogólapra a bundkiosztást, amit ezen az oldalon szerkesztettem. Ezután egy hegyes tű és egy kis kalapács segítségével bejelöltem a leendő bundok helyét. Az utolsó pötty után beállítottam a középvonallal párhuzamosan egy merev támasztékot, ez a derékszög vezetéséhez kell majd. A párhuzamosságot ellenőriztem a derékszög és a bundokat jelző vonalak egybeesésénél. A biztonság kedvéért a papír eltávolítása után először vonalakat húztam a bundok helyére, és csak ezután kezdtem befűrészelni a fogólapot. Hogy ne kelljen sehol sem javítani, minden hornyot az elkészülte után ellenőriztem egy rögtönzött mélységmérővel.
A bundokat gumikalapács segítségével ütöttem a helyükre. A végüket fogóval lecsíptem, majd maszkolás után egy durva és egy finomabb reszelővel eldolgoztam.
Konkrét tervek híján most jutottam el arra a pontra, hogy a nulladik bund megléte és a nyak pontos beillesztése megmutatta a híd és a pickup helyét, így hát nekiálltam ezen helyek kialakításának. Készre szereltem a hangszedőt is, golyóstollrugókkal és összekórészott csavarokkal. Kimartam a nyakzseb felső részét is a fedlapon. Ez viszonylag könnyen ment a megfelelő rögzítés után egy alul csapágyazott marószerszámmal.
Bár korábban azt terveztem, hogy a hangszer üreges testű lesz, ettől eltekintettem. Kicsit félek attól, hogy orrnehéz lesz.
A híd két csavarjának a helyét is ki kell fúrni valahogy. Mivel még nincs összeragasztva a fedlap és a test, ezért a nyakat a helyére illesztettem, és összeszorítottam a két fadarabot, majd kifórtam a kívánt mélységig a két lyukat. A test felől még szélesítettem rajtuk, majd egy kis udvart martam köréjük. Ide kalapáltam be a körmös anyákat. Ezek azért kellenek, hogy a híd magassága állítható legyen. A csavarokat a fedlap eltakarja majd, így ellen is tart nekik
Adott tehát a két csavar és a nyak pozíciója. Összefogattam ismét a fedlapot és a testet, aztán kimartam a hangszedő süllyesztésének felső részét is.
Végre eljött a pillanat, összeragasztottam a testet a fedlappal. Klasszikus módon történt a dolog, faragasztó, sok szorító. A híd csavarjait itt is használtam pozícionálóként. Elkészült a hangszedő helyének szigetelése is Rézfólia híján alufólia. Mindeközben átalakítottam a szalagcsiszolómat is, hogy jobban hozzáférjek vele zártabb belső ívekhez.
Az átalakított csiszolóval körben összedolgoztam a testet a fedlappal, de mivel a legfinomabb vászon, ami van hozzá itthon, 150-es, ezért újabb szerszámgyártás következett. Körvágóval darabokból csináltam egy hengert, közepén menetes szár, végein toldó-anya, a testén vastag karton réteg. Erre a hengerre ragasztottam csiszolópapírt, ezzel már simábbra tudtam csiszolni a felületet. Minden hajlatban szépen dolgozik.
Kimértem és kifúrtam a húrvezető lyukakat, majd a test hátoldalán kimartam a húrrögzítő helyét. Húrrögzítő gyanánt L-vasból vágtam egy darabot (ugyanabból, amiből a hídhoz is), és erre fúrtam lyukakat. 5db 20-as csavarral rögzítettem, remélem elbírja, amit kell. egy furattal összekötöttem ezzel a lyukkal az elektronika helyét, hogy a húrföldelést át tudjam húzni.
Elkészítettem a két lyuk fedlapját is, lepácoltam és elkezdtem a lakkozását rétegenként. A telefonomat nem fényképezésre találták ki, ez itt látszik is. Elég furán adja vissza ezt a pirosat.
Ezen a telefonos képen elég barbisan mutat a színe a fedlapnak, biztosíthatok mindenkit, élőben pirosnak látszik. A pác után kezdtem a lakkozást, sok vékony rétegben. Erre azért is volt szükség, hogy a tölgy gödröcskéit kicsit eltömítse. rétegenként kicsit visszacsiszoltam, aztán jött az újabb réteg lakk. Nem kiállításra és nem nagyszínpadra készül a hangszer, így maradtam a bevált anyagnál: csónaklakk. Készítettem egy rögtönzött állványt is, hogy ezen tudjon lógni száradás közben, de kiderült, hogy nem tudom hová tenni, ezért csak lakkozás közben használtam. Amikor elkészült egy réteg felhordása, az egészet föllógattam a konyha mennyezetére, ahol találtam egy szimpatikus szeget erre a célra.
Kicsit feszesen, de a helyére került a hangszedő is, amit a testtel párhuzamosan lakkoztam, fényképezni viszont elfelejtettem. A kábel mindenféle unszolás nélkül átfutott a számára készített üregben, és a magasságát is szépen lehet állítani, beváltak a tollrugók. Nagyon óvatosan fúrtam ki a potik helyét, amit belső oldalon még variálni kellett, mert a fedlap maga vastagabb a potméterek menetes részénél, de sikerült szépen megoldani ezt is. Potisapkák még nincsenek, egyelőre végleges tervem sincs arra, milyenek lesznek.
Fej pácolása, fej-nyak lakkozás a már ismert módon. Most ez lóg a konyha mennyezetéről a test helyett (amit most egy ablakkilincsre akasztottam, hogy a 15 hónapos lányom ne érje el :-))
Íme, a "letisztult" elektronika. Minden vezetéket rövidebbre szabtam, aztán kimértem amit csak tudtam, ne, hogy maradjon benne zárlat. Így már sokkal áttekinthetőbb, mint amikor leszedtem a próbaállványról és belegyömöszöltem a helyére.
Már majdnem teljesen készen vagyunk. Minden fontos szerkezeti egység kész. Hangolókulcsok helyett 5-ös imbuszcsavarokat használtam, melyekről levágtam a menetes részt, oldalt megfúrtam őket 2-es fúróval, és előfúrtam a fejet 4,5-ös fúróval. Legközelebb nem készítek átmenő furatot, mert ahogy a csavarokat beütöttem, a fej hátoldala kissé megrepedezett. Jobb lett volna úgy, hogy teljesen átfúrom pl. 3-assal, aztán meg olyan 80%-ban 4,5-össel. És a csavarokat is kisebbre vágom. Funkcionálisan viszont VF-es a dolog (mármint Várakozáson Felüli), mert bár nem könnyű behangolni, de ha mégis sikerül, a hangot mereven tartja, nem enged vissza.
G-re hangoltam próbaképpen, egész kényelmes játszani. Olyannyira, hogy elgondolkodtam egy esetleges 540mm-es gitár elkészítésén, ennek a mintájára, kicsit nagyobb testtel. (ugyanis elég rövidek az ujjaim)
A hangszedővel volt némi gond. Szakadást diagnosztizáltam, szét kellett szednem és újra forrasztanom, aztán összeraktam kicsit másképp, hogy a drótok jobban védve legyenek. Már csak egy combosabb overdrive kellene...
Elkészültek a potisapkák is, bár lehet, hogy nem véglegesek. Ezeket rétegelt lemezből meg valami fatipliből csináltam. Készült egy kis fedlap a nyakpálca nyílásának elfedésére is, amire a hangszer neve került. Hogy miért ez a neve? Majd talán egyszer azt is leírom... És legvégül elkészültek a kantár akasztói is. Mivel olcsón nem tudtam beszerezni őket, hát elmentem a csavarboltba ilyen szép hajlított alátéteket venni, kb 3 forint darabja. Csavart találtam hozzá itthon, de kellett még valami szép, hengeres kütyü, ami az alátétet egy kicsit távolabb tartja a fától, és takarja a csavart is. Nos, találtam pax-toll betétet, amiből kis barkácsgéppel (Dremmel) levágtam a megfelelő méretet. Nem tudtam, hogy ezeknek a tollbetéteknek belül jó vastag műanyag fala van, de ez most pont kapóra jött. Kész. Az utolsó csavar március 22.-én csavarodott a helyére, ami azt jelenti, hogy egy teljes év alatt izzadtam ki ezt a hangszert. Ha most visszalépsz az oldal tetejére, ott láthatod a tervrajzon annak készítési dátumát. :-)
Itt lejjebb pedig van pár kép, amit már nem telefonnal csináltam, talán jobban látszik rajta néhány részlet, meg a hibák is.
