Ez a project kissé eltér a többitől, mivel kevés reciklált anyagot használtam. De mit tehet az ember, ha nincs a boltban olyan dolog, amit venni szeretne? Nincs mit tenni, elő kell állítani a kívánt árut, ahogy sikerül, saját kezűleg. Ezt tettem én is. Miért is? Mert a frissen elkészült e-citerámon a falról származó nyomokat találtam, a falon pedig leverődéseket, amik összefüggésben lehetnek egymással. Mivel a tettnek (ahogy lenni szokott) nincs gazdája, védelmet ígértem az új kedvencemnek. Semmi sem jobb egy kemény bőröndnél, gondoltam, hát összeszedtem a gondolataimat, és persze a ceruzát meg a mérőszalagot, aztán megterveztem úgy "kábéra", ahogyan szoktam.
Felvázoltam a műveletek sorrendjét is, mert az anyagok sok helyen fedik egymást, úgy láttam, könnyen elronthatom azzal, hogy elkapkodok egy-egy lépést, aztán meg kiderül, hogy valami mást kellett volna előbb megcsinálni. A bőrönd elkészítése néhány hétbe telt, mivel sokat ragasztottam. Annak meg ugye száradni kell. Annak meg ugye idő kell. Volt, hogy kimentem, tíz perc alatt beállítottam és szorítottam a következő ragasztást, aztán le is tudtam a napi elvégezhetőt. De most haladjunk lépésről lépésre...
Kiszabtam a lapokat, 1x1-es balsacsíkokat ragasztottam az alap és a tetőlap széleire, körbe. Erre mentek az oldallapok. Egészen rendhagyó módon tudtam itt használni ezt a szép piros sarokszorítót.
Következett a belső bordázat, faltól falig, hogy tartson is. A ragasztáshoz súlyokat használtam. Ezek a bordák egyben térelválasztók is lesznek, hogy "legyen hova pakolni", mert ez a mániám. A test alá hungarocell jön majd, az alá is szerkesztettem pár apró lécet, döntve, hogy a nyak majd egyenesen legyen, párhuzamosan a tok aljával/tetejével. Aztán jött az első belepróba.
A tetejét rácsosan bordáztam, ez napokat vett igénybe, mert szakaszosan tudtam vele haladni. Annyit vágtam naponta, amennyit rá tudtam préselni. Aztán jött a kárpitozás. Kéznél volt a Palma faragasztóm, hát azzal estem neki próbaragasztás után. Eddig úgy tűnik, bevált. Persze megcsinálhattam volna szebben is, de asszem nem fog leesni róla a műbőr. A tok aljára fekete, a tetejére barna műbőr került.
Kivágtam és feketére fújtam ezeket a falemezeket, ezeket belülről ragasztottam az oldalára, kárpitozás után. Ezek merevítik még az oldalakat, valamint megvezetik a bőrönd tetejét becsukáskor, meg a helyén is tartják. Íme, az első kép, ami már közelít a végeredményhez:
Most a belső terek kialakítása jön. A test alá hungarocell (vagy nikecell, kinek hogy), és köré is ez kerül. Könnyű, tartása is van, ide pont jó lesz. Itt már egyre többször kellett belepróbálnom a hangszert, ne hogy valamit elszúrjak. A darabokat egymáshoz ragasztottam, hogy ne mozogjanak. Úgy mértem ki minden darabot, hogy 2-2mm maradjon köztük és a fal közt a belső kárpit miatt.
Azért mégis akad itt reciklált anyag: a belső kárpit anyagot valamikor édesanyámtól kaptam, "hátha jó lesz valamire" alapon. Most elővettem. Ezt ollóval igazítottam formára, csak helyenként ragasztottam, a széleit vékony késsel gyűrtem a falak mellé. Kivehető.
Most a teteje jön. Hosszas méregetés és modellezés után kijelöltem és kifúrtam a Praktikerben vásárolt zár helyét. Aztán beragasztottam az ellendarabot is, hogy összepróbálhassam. Jó lett szerencsére, nem kellett javítanom. Ehhez a művelethez vennem kellett egy lyukfúrót. A zár 22,5mm átmérőjű likat igényelt, én 22-eset tudtam venni. Egy kis utómunka után elértem a megfelelő méretet.
A tető bélelését szintén nikecellel oldottam meg. Ja, természetesen ez is reciklált anyag. Nemtom, honnan van. Itt láthatóak az ehhez használt szerszámok: egy éles kés, egy tompa ceruza, és egy viseltes vonalzó. Minden kockát kicsit szélesebbre vágtam, hogy szoruljanak. Nem használtam ragasztót a beillesztésüknél. Ezt is az Anyuka féle maradék filccel borítottam, amire 2 szivacspárna került, megtámasztandó a testet és a fejet.
A zsanérokat először egy egyenes vonal mentén fölszereltem egy vélhetően egyenes léc szélére. Aztán a másik felüket egy másikra, így kipróbálhattam, hogyan nyílnak, és azt is, hogy mennyire vannak egyenesben. Aztán az egyik lécet leszereltem, és a zsanérok felszabadult felét már a bőröndre csavaroztam. Aztán leszereltem a másik lécet is, így a zsanérok mind a helyükre kerültek. Minden csavarnak előfúrtam. A sarokvédőket internetről rendeltem, 180ft/db áron. Nem csak a sarkokat védik, kicsit emelik is a bőröndöt, így talán kevésbé kopik a bevonat. Mindemellett egy kicsit jobban összefogják a sarkokat.
És el is érkeztünk a végeredményhez. Néhány apró hibát a közeljövőben még orvosolok rajta, valamint készülnek hozzá kis ajtók belülre, hogy az apróbb holmikat is legyen hova tenni, és ne boruljanak a hangszer nyakába, ha esetleg a világ körüli turném során a magánrepülőm viharba kerülne. :-)
