Néhány év "hatásszünet" után ismét tollat ragadtam. Úgy érzem, kissé letisztultam, ha szabad ilyet mondani. Mindenesetre túl vagyok a korábbi életszakaszaimon, levetkőztem tinédzserkorom keserű hangulatát, új célokat találtam. Ebből kifolyólag nem írtam semmit az elmúlt években, de lassan összegyűltek bennem a gondolatok, az üzenetek.
|
Téli vágta |
|
|
|
|
|
|
|
|
| << vissza >> | << főoldalra >> |
|
Az út érted van csak, s Te azért, hogy megjárjad. Tékozolt éveid sikoltanak utánad, Ám Te csak a dalt hallod, mit a városi Szirének Suttognak füledbe. Gyönyörűn zenélnek, Minden hang egy villámcsapás, szemedből könnyet Fakaszt, s érzed már: e földet Kerested léted árnyék-labirintusában. Most itt van. Fénye szemeden, íze a szádban. Minden hajnalon kétely lapul a párnád alatt, Mi estére elvész, elsöpri a hazug áradat. Vágyakat fakaszt benned a zaj, méreggel itatja át Szívedet, lelkedet, a szobád falát.
Az út érted van, s Te azért, hogy megjárjad. Megszürkült éveid sikoltanak utánad, Ám Te csak a dalt hallod, mit a városi szirénák Karcolnak füledbe. A szívén át Nem látsz már senkinek, de hiába Van mindennek temérdek hibája, Gyógyír egy mosoly legyen a bajra. Bár nagyon nehéz, gondolj csak arra, Hogy minden tűz szikraként születik. Ha minden szavadba szeretet vétetik, Az ellenség is lehet még bajtársad. Mert az út érted van, s Te azért, hogy megjárjad. 2013 |
||
|
Reggel van már, mégsem kelt a nap Fűszálak közt nő egy ifjú gombakalap. Az ablakon túl nem szúr most a fény Felhők futnak fönt a nyár egén. A patak partján szomorú fűz sír A napraforgó fordulni se bír. Pocsolyában a ház előtt veréb lubickol Álmos gyerek szempár nézi a házból. Nem tart soká a madárfürdő, Kedvét szegi egy úton gördülő Sárszínű vízben gázoló Sietős, kis piros autó. Nem dalol a stiglic az orgonabokron, Helyette dob pereg a csatornában. A kakas bosszúsan kurjant; Hogy járja így körbe az udvart? Csupa sár lesz sárga csizmája, Ha mégis megpróbálja. Kövek között lomha gyík bujkál, Szivárványra, napsütésre vár. De nem öl mindenkit a mélabú Van, ki cseppet sem szomorú: Nedves fűszálon vezet az útja, Szemei lobognak, úgy száguld a csiga! Az udvaron itt-ott békák portyáznak, Máskor csak az éjszakára várnak. Vígan csúsz a giliszta a sárban, Semmi pánik, a tyúk alszik az ólban. Az ablak alatt Bodri hátán Cirmos cica fekszik, Az ablakból a gyerkőcök a nyári esőt lesik. 2014-10-11 |
||
|
Téli Vágta Lópata vágtat a vas hídon át Látja a pék fia, rajta kabát Tél szele tépi a bokrot, a fát, Csöppen a jégcsap és zizzen a nád.
Harsan a harsona, zeng a lapály Siklik a sí, tovacsusszan a szán Hol van a trombita, nincs a helyén, Hol lehet akkó? Mittudomén!
Röppen a cinke, a kék, a barát, Lóci, a kiscica mássza a fát. Kappanok ugranak itt van a tél, Reszket az udvaron mind, aki él.
Roppan a tűz, odabent a lakás- Ban tovatűnik a szép havazás Pannika látja az ablakon át, Lópata vágtat a vas hídon át. 2014-10-17 |
||
| << vissza >> | << főoldalra >> |