Aki már egy ideje látogatja ezt a honlapot, az tudja, hogy amit csak lehet, maradékból, hulladékból és egyéb olyan anyagból készítek, amit másra nem tudok, vagy mások nem tudnak felhasználni. Kitaláltam hát, hogy fűtést építek a műhelybe, és a fenti elveket követve találtam rá a címben is szereplő megoldásra. Sörös dobozt nem nehéz szerezni, nagy a család. Használt ablaküvegért sem kellett a szomszédba menni, mert amikor idehaza kicseréltettük az ablakokat, a régieket a padlásra vittem pihenni. Amit nem úsztam meg: fólia, hungarocell, ragasztók, szilikon, csavarok, rétegelt lemez.
Kezdjük hát. A sörösdobozok tetején a perem maradt, a belső lemezrészt fogóval kicsíptem. Az alját egy az egyben levágtam, és egyiket a másikba beletoltam. Így készültek a csövek alumíniumból. Ezt azért írom, mert találtam acélból készült dobozokat is, bármily hihetetlen. Az egyik doboz érezhetően nehezebb volt a többinél. Aztán fölvágtam, a belsejében rozsdafoltok. Azonnal mágnesért nyúltam, amit az oldalához nyomtam. Nem esett le. Ezeket a dobozokat nem mertem felhasználni.
A jobb oldali képen a kollektor hátsó fele épül. Hungarocellt ragasztottam az üvegre, arra meg alufóliát. Az előbbi hőszigetelés, míg az utóbbi fényvisszaverés miatt szükséges.
Matt feketére fújtam a csöveket a jobb hőelnyelés érdekében. ezután megkezdődött a csövek helyreillesztése, és ezzel párhuzamosan a két oldalsó tartófal beépítése is. Ragasztáshoz szilikont használtam, a csövek kellő távolságát némi befőttes gumival, maradék fával és pár percnyi játékkal sikerült megoldanom.
A be- és kimeneti lyukakat szintén körvágóval készítettem, még az oldalfal felcsavarozása előtt. Amikor ez készen volt, gyakorlatilag elkészült a 3 fő elem, a hátulja, a közepe (a csövek és a dobozok), valamint az eleje (amivel tulajdonképpen nem csináltam semmit, csak megpucoltam).
Eljött a nagy nap. Kicipeltem az egészet az udvarra, ott könnyen hozzáfértem. A két oldalsó falhoz vágtam még vékony léceket, hogy távtartóként szolgáljon a két ablak közt. (Ha szélesebb lécet használtam volna, ami nem volt, akkor ez a lépés kimarad természetesen.) Ismét előkerült a szilikon, és minden illesztés előtt annyit nyomtam rá, amennyit nem sajnáltam. Ez ragasztó és szigetelő is egyben. Szóval szendvics módjára összepakoltam az egészet. Amikor rákerültek a csövek, pillanatszorítókkal lefogattam egy kicsit, amíg szárad a szilikon. Közben az oldalsó falak belsejére is ragasztottam alufóliát, így még erősebb a fényvisszaverés, mert ugye a nap nem csak szemből süt...
Aztán ismét szilikon, lécek, és végül rákerült az első ablaküveg is.
